Világvége, Tessék Kiszállni : Wan2

A Kelleténél is többet árul el Magyarországról, hogy a jelenlegi koncertpiac egyik legkurrensebb, legexkluzívabb rock and roll műsora Budapesten 3500 nézőt mozgósított. A Wembley Stadiondt egymás után kétszer megtöltő Muse show-jára a nyáron, Londonban 150 ezren voltak kiváncsíak.

Egy korrekt, mérnökien precíz, takkra másfél óráskoncertről írni, kábé annyira motiváló, mint önkormányzati sajtótájékoztatóról tudósítani, ahol még egy csinos gyakornoklányt sem talál az operatőr, hogy bevágja vágóképnek.

A Muse második budapesti fellépése persze összképét tekintve lényegesen kellemesebb, sőt, valóban 2007 egyik legizgalmasabb popteljesítménye. Még akkor is, ha Matt Bellamy közönség felé tett gesztusai gyakorlatilag kiértékelhetetlenek. Csak a dobos Dominic Howard “Mi újság, Budapest?” – magyarul feltett kérdése utalt arra: a fiúk sejtették, hogy hol léptek fel.
Oké, nem azt várta senki, hogy elhangozzon a “mindenkire szükségem van” – duma, de valami cinkos összekacsintás elengedhetetlen a rock and rollhoz. Az is igaz, hogy a Black Holes & Revelations világ körüli turnéja során a zenekar ilyen kevés ember előtt nem lépet fel, nekik is új volt a helyzet, na.

A három leadfüggöny, a pazer new media-show, a tökéletes hangzás és a kiváló prog-rock himnuszok feledtették velünk, hogy végül is nem koncertre, hanem előadásra váltottunk jegyet. Bellamy olyan lazán ül le a Kawai üvegzongorájához – melyen neonfények cirkulálnak -, mint Elton John, és a giccshatáron lévő zongorafutamait a lehető leglazábban oldotta fel egy-egy kellemesen erőszakos gitárnyűvés.

Igen, a Muse titka az összes érzéket megmozgató, jó értelemben vett hatásvadászat, melyet Bellamy biztos ízléssel kontrollál. A Muse ügyesen integrálja a programjába a prog-rock, a britpop és a punk karakterjegyeit, a zene nem más, mint családi stadion-rock, mely éppúgy megszólítja a minden ünnepnapon Plink Floydot hallgató apukákat, és azokat is, akiknek nyitólapja az NME.com. A koncertnek kiválóvolt a ritmusa, a black Holes & Revelations slágereire épülő multimédia show-ban elhangzottak a korábbi albumok kötelező darabjai is, a lassúbb tételek után egy pörgősebb blokk következett – természetesen mindez lemezminőségben szólt, ami egy new prog bandától persze el is várható.

Meglepő volt viszont, hogy a Zöld Pardonban részegen támolygó, balettcipős gimnazista lányok, és a lecsövesített farmeros kamasz fiúk elmaradtak a koncertről, pedig indie-partikon hogy sikoltoztak a Starlightra, vagy a frankón Depeche Mode-os Map Of The Problematique. Jórészt azok a harmincasok-negyvenesek bólogattak a nézőtéren, akik az angol nyomású, 180 grammos Wish You Were Here-t nem a többi bakelit között tartják, hanem dekorációs célzattal támasztják a hifi-torony oldalának.

forrás: www.wan2.hu