Hullabaloo : Fordítás
Belekényszerítesz
A kapzsiságba
ah ooh
ah ooh
Vesd rám könnyes tekinteted
És megmutatom, mire van szükséged igazán
Eléggé figyelsz rám
És láthatod visszatükröződni a tökéletlenséged
Láthatod, már vége
Mert egy zsugorodó univerzumban vagy isten
Céltalan életben maradni
De már nem maradt miért meghalni
Hát ne is küzdj azért, hogy megismerd
A könyörtelen szívűek öngyilkosságát
Láthatod, már vége
Mert egy zsugorodó univerzumban vagy isten
Láthatod, már vége
Mert egy zsugorodó univerzumban vagy isten
Felelevenítelek
Álmomban
Arra ébredek
Hogy sosem vagy itt
És a veszteség
Egy újabb évet terem
Tele reménnyel és félelemmel
És azt kívánom
Bárcsak hihetném, hogy több volt
A remény megfullaszt
Megcsókoltad az életem
És a repülők és a vonatok
Ők a hibásak
Amiért arra csábítanak
Hogy visszafogjuk magunk
És rövidre fogjuk az akkordot
Az igazság minden ilyen szavát
Abszurddá tegyünk
És azt kívánom
Bárcsak hihetném, hogy több volt
A remény megfullaszt
Megcsókoltad az életem
A remény megfullaszt
A remény megfullaszt
A remény megfullaszt
És te megcsókoltad az életem
Nem jön álom a szememre
Túl sok hang kavarog a fejemben
Nem jön álom a szememre
Mégis inkább itt legyen
Sosem hittem, hogy ez ide vezethet
Már békével akarok szembenézni veled
Neked sosem fog hiányozni
Nekem lehet
Nem bírom
A szégyen, ami minket szétmarcangolt
Nem őrzöm tovább
A fogd-már-be-elég hazugságaid
Sosem hittem, hogy ez ide vezethet
Csak boldogan, békében akarok már élni
Neked sosem fog hiányozni
Nekem lehet
Rosszul vagyok már, hogy érezzek a lelkemmel
Olyan embereknek, akik sosem tudják meg
Milyen céltalanná és üressé lettek
Mert a nyelv összezavar, mint ahogy
A komputer sem hajlandó megérteni, hogy érzek ma
Megfagyok és eltévelyedek
Nem kell újabb térkép a fejedhez
Megfagyok és eltévelyedek
Nem kell újabb térkép a fejedhez
Láttam, a szakadatlan irányítás
Ami életet adott egy léleknek
De fejem belevertem, és ráébredtem
Hogy teljesen egyedül vagyok
Csak zokni van rajtam, meg egy telefon
Valaki sikít, mintha a világ mindjárt robbanna
Igen, megfagyok és eltévelyedek
Nem kell újabb térkép a fejedhez
Megfagyok és eltévelyedek
Nem kell újabb térkép a fejedhez
Megfagyok és eltévelyedek
Nem kell újabb térkép a fejedhez
Megfagyok és eltévelyedek
Nem kell újabb térkép a fejedhez
Beilleszkedsz minden hétfőn
Túl gyakran és túl hideg vagy
De még csak nem is figyelsz rám
Mert túl öreg vagy
Hogy megérezz egy földrengést
Vagy túl rideg vagy, hogy ezzel törődj
De még csak ide sem figyelsz
Akkor nekem miért kellene?
Természeti katasztrófa vagy
És nekem túlságosan kellettél
És most én veszítek
Túlságosan kellettél
És most választanom kell
Te vagy az oka az egésznek
És már rosszul vagyok, hogy
neked próbálok megfelelni, igen
De most érezni fogod az érzéseim sodrát
Igen
Mert te vagy a világ
Mint az átszakadt gát, kiürültél
És csak kövek és ágak maradtak hátra
Abból, amit mások építettek
És ez tényleg látszik
De te még csak nem is figyelsz rám
Mert túl öreg vagy
Hogy megérezz egy földrengést
Vagy túl rideg vagy, hogy ezzel törődj
De még csak ide sem figyelsz
Akkor nekem miért kellene?
Természeti katasztrófa vagy
És nekem túlságosan kellettél
És most én veszítek
Túlságosan kellettél
És most választanom kell
Te vagy az oka az egésznek
És már rosszul vagyok, hogy
Neked próbálok megfelelni, igeeen
De most érezni fogod az érzéseim sodrát
Igen
Mert te vagy a világ
Ki vigyázza az életet, ami miénk lett?
Valaki eladott minden igazat, amire vágytál
Eszedbe jut, milyen volt, mikor ragyogtál
És nem éreztél félelmet, vagy az idő múlását
Amint lassan elvánszorog feletted
Már sírni sem tudsz, nincs amit érezhetnél
Magányunk senkinek sem tűnik fel
Eszedbe jut, mikor minket bosszantottál
Hogy üvöltsünk örök időkig
Hittem, örökre itt leszel nekem
Mert egyszer nekem ígértél egy nyugodt életet
Kérlek, ne csorbítsd meg az ideát
És ne mondd, ami hamis mindig igaz volt
Csak a remény maradt, távol vagyok
Vezess újra oda vissza
Tudom, van valami
Belehalsz, csak hogy elmondhasd
Remélem, nem az, hogy szeretsz
Nézz körül, senki meg ne hallja
És mondj el mindent
Ne tartsd magadban
Mert én megjártam a poklot
De sosem hiányzott, hogy sírjál
Tudom, hogy szeretsz
De nem számít, mert térdre kényszerítelek
Tudom, megszégyenültél
Annyira, hogy belehalsz
Ugye tudod, megszégyenültél
Annyira, hogy belehalsz
Mindig van, amiért bűnösnek érezheted magad
És még mindig belehalsz, csak hogy elmondhasd
Nézz körül, senki meg ne hallja
És mondj el mindent
Ne tartsd magadban
Én könyörgöm, hogy folytasd
Sosem hiányzott, hogy sírjál
De szeretem, ahogy sírsz
De nem számít, mert térdre kényszerítelek
Tudom, megszégyenültél
Annyira, hogy belehalsz
Ugye tudod, megszégyenültél
Annyira, hogy belehalsz
Instrumentális
A remek hazugságaid tartották életben a szerepem
Ebben az elfeledett űrversenyben, amit vezetek
Ki tér vissza a halottaiból?
Ki marad meg?
Több kellett, mint amennyit én érek
És azt hitted, félek, igen
És bizonyosság kellett
Kit érdekel már ez tovább?
Ki tart vissza?
Nem szeretlek és soha nem is szerettelek
Nem szeretlek és soha nem is szerettelek